elég régi...

Rólunk: Két kalandvágyó lány vagyunk

1. fejezet

A két kóbor lány

A reggelt egy egyszerű paplan csatával kezdtük. Nem sokkal később megreggeliztünk, és elintéztük a reggeli teendőinket. Később kisminkeltük magunkat és megcsináltuk a hajunkat. Egy kerti-partiba készültünk, amit az egyik osztálytársunk szervezett. Nagyon jó idő volt. A szülők viszont nem engedtek el minket. Liza veszekedni kezdett a szüleikkel. Ők elmentek a konyhába. Gondoltuk, elszökünk oda. De ezt nem nagyon lehetett megvalósítani, mivel jól le szidtak volna bennünket a szülők, hogy elmerészkedtünk az engedélyük nélkül. Végül is nem korlátozhatták a gondolatainkat és egy szál rövid ujjúban elindultunk.

A cél egy diófához vezetett, ahol egy kis kunyhó is volt. Ott biztos senki sem találna ránk.

Így hát elindultunk. Már mentünk vagy egy kilométert, mikor egyszer csak beborult az ég. Az eső csepegni kezdett, és mi fázni kezdtünk. A szél csak úgy süvített a fülünkbe. De nem tántorított vissza minket a gondolat, hogy szétázunk. Később  már szakadt az eső. Láttunk egy tanyát ahol Liza apukájának a barátja lakott. Abban reménykedtünk, hogy tud adni nekünk kabátot. Ám hiába kopogtunk, senki sem nyitott ajtót. Az ablak nyitva volt, ezért azon bemásztunk, és szereztünk kettő vastag kabátot.

-         És most mihez kezdjünk? – kérdezte Letti

-         Nem tudom. Menjünk tovább. – mondta Liza

-         Nézd csak, ott az istálló, nézzünk szét hátha van valami kocsi.

-         Kocsi? – csodálkozott Liza

-         Igen! Inkább csúszkáljunk az úton, mint elázzunk. Különben is. Traktort is vezettem már. A kocsi se sokba különbözik benne.

-         Jó, te tudod.

Benéztünk az istállóba. Négy szép ló volt bent. Ebből kettőt kiválasztottunk. Felpattantunk rájuk, és elvágtattunk a tanyáról.

Már nagyon sok kilométerre lehettünk a falutól mert  már nagyon régóta csak vágtattak a lovak. Már azt se tudtuk, hogy hol vagyunk. Egyszer csak egy hatalmas dörgést követően a lovak megijedtek. Annyira, hogy Liza lova felágaskodott, ő pedig lepottyant róla. A ló meg elfutott. Letti is leszállt a lóról.

-         Jól vagy? – kérdezte Letti aggódóan

-         Igen… - válaszolta Liza

A lovak közben elvágtattak onnan, a veszélyt megérezve. Mi pedig gyalog folytattuk utunkat tovább.

Pár perc múlva morgást hallottunk.

-         Hallod ezt? – kérdezte Liza

Letti viszont már nem tudott rá válaszolni…  Hátra néztünk  két nagy farkas kutyával álltuk szemben. Nagyon megijedtünk még a lábunk is földbe gyökerezett. De a kutyák elkezdtek felénk jönni. Elszaladtunk. Láttunk egy nagy fát,gondoltunk majd arra felmászunk sikerült is. A kutyák még 10 percig ott csaholtak alattunk. Már majdnem letettük a fejünket, álmosak lettünk. Egyszer csak jött egy BMX-es fiú. Megállt az úton és felénk nézett. A zsebéből valami síp szerűséget vett elő, amibe belefújt, a kutyák megijedtek tőle és elrohantak. Viszont a fiú is. Mi meg leszálltunk a fáról, és mentünk tovább.

Egy elhagyatott viskóhoz értünk. Kíváncsiak voltunk mi lehet ott bent. Bementünk. Nem volt ott semmi egyéb, csak széttépett papírok, pár szék és egy ágy, amin a huzat szét volt szaggatva. Láttunk egy ajtót gondoltunk bemegyünk oda. Azt hiszem, hogy ez egy nagyon rossz lépés volt, életünk legrosszabb és egyben legfélelmetesebb élménye. Vérfoltokat fedeztünk fel az esetleges WC-ben. Pár széttépett kilakoltatási papírt is találtunk ott. A vérfoltok még egy ajtóhoz vezettek.

-         Bemenjünk? – kérdezte Letti reszkető hangon

-         Hát… Ha már itt vagyunk… - mondta Liza

Benyitottunk – volna – az ajtón. Ám az zárva volt.

-         A szentségit! – káromkodott Liza – Tudtam! Szinte gondoltam!

-         Jó, jó, nyugi. Biztos van valami megoldás…

Látott is Letti egy nagy vas darabot. Azzal felfeszítettük az ajtót. És kinyílt. Benyitottunk.

-         ÁÁÁÁ! – sikított Letti

-         Úristen! Ez meg mi?

Egy fehérbe bepongyolázott alakot fedeztünk fel a sötét sarokban, amelyeket beleptek a legyek. Találtunk egy csomó dobozt. Kinyitottuk az egyiket. Sok kés volt benne. Letti még nézelődött, és majdnem kiszúrta a szemét egy hatalmas kasza. Kinyitottunk még egy dobozt. Sok-sok újság volt benne. Ezekkel a címekkel ellátva: „BATTONYA GYILKOSA 1999 – A 37 éves férfi megkínozta és megölte régi szomszédját., „A KASZÁS ÚJRA KÍSÉRT 2001 – a már 39 éves férfi, akit 2 évvel ezelőtt kivégeztek feltámadt! Visszajött, és magával ragadta 15 éves kislányát – állítja a szomszédból Erika néni. „A KASZÁS KÖZTÜNK VAN! 2008 – Erika néni megesküdik, hogy a régebbi kaszás gyilkost látta a múlt héten a házában járni!Majd két nap után Erika néni titokzatosan eltűnt!”

-         Úristen! – mondta Liza halkan – ez olyan, mint egy… mint egy…

-         Mint egy rémmese.  – vágott közbe Letti

-         Igen… - majd lassan egymásra meresztették szemeiket – Te jó ég! Mi van, ha… ha…

-         Ha ez a kaszás háza!?

-         ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Majd sikoltozva rohantak ki a kis viskóból, rohantak onnan minél messzebbre. Már, mikor alig látták a házat, megálltak, és lihegve folytatták a beszélgetést.

-         Szerintem… Haza kéne… menni! Kezdek félni! – Lihegte Liza

-         Aha… Lehet. Jó ötlet! – válaszolt vissza Letti – de esetlegesen nem kéne szólni valakinek szerinted?????

-         Hát nem is tudom… szerintem jobb ha ez titokban marad.­­­ - félve válaszolta Liza- De azért egy kicsit ez durva…

-         Szerintem szóljunk a rendőrségnek – akaratosan mondta Letti- Hiszen mi van akkor ha ez egy valami nagyon fontos bűnügy és mi titokban tartjuk szerintem kapnánk is a fejünkre ha ez kiderülne, hogy járt ott valaki.

-         Ez így igaz – zaklatottan válaszolt vissza Liza- Tudod mit hívom is a rendőröket na gyerünk .

-         Halló rendőrség ??- Kérdezte Liza

-         Igen miben segíthetek?- Kérdezte egy rezgő férfi hang.

-         Én azaz mi én és a barátnőm találtunk egy viskót és szégyen ami szégyen bementünk. Vérfoltok,egy pár széttépett papír volt a padlón. A vérfoltok egy újabb ajtóhoz vezettek és azt nem tudtuk kinyitni. Nagy nehezen kifeszítettük és ott szörnyű dolog volt egy csomó kilakoltatási papír ,fehérbe pongyolázott hulla,kések,és egy hatalmas kasza. Láttunk egy másik dobozt és azt is kinyitottuk nagy csomó újság volt benne ilyen címekkel:

„BATTONYA GYILKOSA 1999

A KASZÁS ÚJRA KÍSÉRT 2001

A KASZÁS KÖZTÜNK VAN! 2008

-      Ezeket a dolgokat egy bizonyos Erika néni támasztotta alá. Akit két nappal azután, hogy elmondta a 2008 Januári sztorit titokzatosan megöltek. Miután ezeket láttuk kirohantunk és azóta nem mertünk vissza menni nagyon szeretnénk ha kijönnének ide. - beszélt a rendőrséggel Liza

- Köszönjük szépen, hogy minket hívtál és ne aggódj kimegyünk  merre is vagytok??-      

   Kérdezte megnyugtató hangon a rendőr

-         Nem tudom biztosan de azt hiszem, Battonyán a kaszás házánál. De ugye értesítenek   további fejleményekről????- érdeklődött Liza

-         Hát persze most mennyetek haza és pihenjetek-biztatta a rendőr.

-         Hát akkor mindent köszönünk szépen. És várom a hívását.

-         Mi is köszönjük. Szia.

Ezután haza indultunk de kiderült, hogy Letti szülei már haza értek és a szüleink már vártak ránk a kapuban. Mi pedig közelebb mentünk………