néha, ha lettikém nem mer valamit kimondani, vagy elmondani valamit valaminek, akkor én azt kimondom hangosan. ez nem valami értelemes, de.. xD szinte minden legjobb-barát-kapcsolatban az egyik fél a romantikus, visszahúzódó, de azért nem annyira, akkor sokszor szomorú a szerelme miatt, na ez letti, és én az vagyok, aki ezekből a gondokból kihúzom. én vagyok a legjobbbarátnő, aki mindig tanácsokat ad lettinek, hogy mit-hogy csináljon, és ebbe a szerelmi élet IS beletartozik, de ő meg az a fajta, aki ,,imádom a szerelmem és nem érdekel hogy mit mondasz, ő szeret én szeretem és kész", de mikor én megmondom neki, hogy pofára fog ejteni, ő nem hiszi el, és végül mégis nekem van igazam. és ez egy jópárszor már lejátszódott, de drága lettikém már tanult ebből, és megtanulta, hogy ha valamit én megmondok, akkor az úgy is lesz :P és mostanában már nem olyan kis szerelmescsajszi, hanem az, a régi letti, aki minden pasit megnéz, és nincs lekötelezve! amikor annyira szerelmes volt akkor ha én láttam egyetlen egy jópasit is, mindig azt mondta, őt nem érdekli. és most, végre visszakaptam! Jó vagy Letti, nehogy változtass ezen xD

gondolom ez a 'kis' szöveg nem egészen volt érthető, de nem baj, nagyjából leírtam, hogy én vagyok a jótanácsokat adó legjobbbarátnő, akinek nem mindig fogadják meg a tanácsait, aztán végül mégis én jövök ki győztesen a csatából. mindegy. amúgy, akárhány évesnek nézek ki, akármennyire is 14 éves vagyok, letti meg akármennyire is 13 éves, mind a ketten, főleg ha együtt vagyunk az agyszintünk kb. egy 2 évesé xD szóval nem kell félni tőlünk, lehet ismerkedni, mert nagyon barátságos vagyok :P

na, kábé ennyi. ha majd még eszembe jut valami, leírom.