Ne, ne, anya ne! Apa vigyázz! Anya, hol vagy? Nee! – A kis pink lány hirtelen felült.egint rémálma volt! Ismét azzal a szörnyű estével álmodott, amivel már 12 éve. Izzadtságtól gyöngyözött homlokát megtörölte, csapzott rózsaszín haját hátrasöpörte. Hol vagyok? Szétnézett…semmi… És aztán beugrott neki. Persze, Los Angelesben! Ránézett éjjeli szekrényén fekvő digitális órájára, ami pont 0:00-át mutatott. Hiányzott a saját környezete. A saját szobája. Ebben a szobában nem lát semmit. Tök sötét van. Pedig a függöny is el van húzva… San Franciscoban a Hold fénye az egész szobáját betöltötte. Itt viszont csak az ajtó alatti kis résen szűrődött be a lámpa fénye. Anyjáék se tudtak még aludni. Persze, ki tudna elaludni első nap az új szobájában, egy szokatlan környezetben, egy szokatlan ágyban? A lány visszafeküdt. Nyakig magára húzta a meleg takarót, bár majdnem megsült, mégis, így biztonságban érezte magát. Holnap, illetve ma, új iskola… Vajon mi vár rá? Vajon ugyanolyan jó pom-pom csapat van itt is? Behunyta szemét, próbálkozott az alvással. Nem tudta csillapítani szomját, így felkelt, és botladozva kisántikált a konyhába. A villany égett, a tv-ben valami öldöklős film ment, apja a fotelben, anyja meg a konyhaasztalon az iratok között aludt el. A víz a torkán hűsítő megváltásként folyt le… Kikapcsolta a tv-t, leoltotta a villanyt és visszaosont a szobájába. Már majdnem aludt, amikor eszébe jutottak a San Francisco-i barátai. Az ottani csapata. Gyorsan elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában, majd arra gondolt, itt is jó lesz neki… tök jó lesz…

A második lány az erkélyen ücsörögve, a hűvös időben arra kelt fel, hogy fázik a lába. Fekete, sűrű frufruja belelógott a szemébe. Összehúzta magán a köntösét, és bement az új szobájába. Szétnézett. Holnap még rengeteg mindent kell felújítani itt, gondolta. Megigazította ágyneműjét, és befeküdt a puha ágyba. Párnája alól előhúzott egy képet, amin egy ló volt. Egy gyönyörű szép ló. Lefolyt egy könnycsepp a lány arcán, és megpuszilta a képet. Gyorsan, mit aki félteti, visszadugta a képet a párna alá. Halkan, alig észrevehetően zokogott kispárnájába belebújva. Pár perc múlva felnézett a falon lógó lovas órára, amelynek világítós óramutatói éjfélt mutattak, pár perccel elmúlva. Ezt a három évet még csak kibírta volna a San Diego-i középiskolában, minek kellett most elköltözniük? Itt is ugyanolyan csendes, félénk lány lesz, mint amott. Itt is annyi barátja lesz, mint amott, vagyis nulla. Itt is ugyanúgy ki fogják közösíteni… Bár, ki tudja? Lehet, hogy itt sokkal jobb lesz. Lehet, hogy barátai is lesznek. Vagy, talán újra lovagolni kezd… Nem, nem, azt nem! Csak azt nem…

 - Megint én nyertem! – kiáltotta a vállig érő, világosbarna hajú lány. – Verhetetlen vagyok! – Gyorsan bezsebelte a zsetonokat, és hangos nevetésbe kezdett. Hihetetlen, hogy már több éve nem társasjátékozott, és mégis ő nyert.

 - Igen, - szólalt meg a hosszú, platina szőke hajú lány – tényleg verhetetlen vagy. – Mondta egy nagy ásítás közepette. Mivel véget ért a játék, összepakoltak a dohányzóasztalról. A szőke hajú lány elégedetten leült a kanapéra, és kinézett a hatalmas üvegajtókon. Milyen sok csillag van az égen! New Yorkban sose látta őket… Ha kinézett az ablakon, csak a hatalmas felhőkarcolókat látta. A gondolatmenetet félbe szakította a barna hajú lány. Karórájára mutatott, mint a gondos anyuka, aki azt akarja, hogy lánya kipihenje magát. Hát, ennek már lőttek, mivel éjfél volt, már úgyse tudják kialudni magukat. Elköszöntek egymástól, majd a barna hajú egyből a szobájában termett. A szőke lány még nézegette az eget, aztán ráeszmélt, hogy át kéne öltözni pizsamára. Bement nagynénje szobájába, hogy megnézze, alszik-e. Bement unokaöccse szobájába is. Csak később vette észre, hogy a 12 éves kisfiú az ágy mellett alszik. Nyílván lehuppant róla. Benézett unokatestvére szobájába is, akivel az imént játszott. Már húzza a lóbőrt. Már éppen a saját, új szobáját vette irányba, amikor eszébe jutott kis húga. Megsimította a 12 éves kislány arcát, majd egy puszit nyomott rá. Csak ezek után ment be a saját szobájába. Kinézett az ablakon. Kertes házakat látott. Fura volt a nagy sötétség és a csend. New York-i szobájába mindig bevilágítottak a városi fények, és az utcai zaj hangja is hallatszott. Itt viszont hatalmas a csend. Mindegy, majdcsak megbarátkozik unokatestvéréék Los Angeles-i házával… Álmában öt különböző lányt látott egymással szemben, az egyik saját maga volt. Azt álmodta, hogy ezt az öt lányt hamarosan szoros kapcsolat fűzi össze…

A sötét piros, szinte vöröses, hosszú hajú lány az egyik játszótéren a hintában szívta a cigijét. Azon gondolkozott el, vajon miért csapták ki a régi sulijából. Miért kell egy másik, Los Angeles-i suliba járnia? Ezt a három évet csak kihúzta volna bajmentesen… Hát, mindegy. Jót röhögött a sok köcsög tanáron, akiktől olyan sok szaktanárit kapott. Meg persze az osztályfőnökit és az igazgatóikat se hagyjuk ki. Az volt az utolsó húzása a balhés lánynak, hogy még a nyáron, az évzáró napján felgyújtotta a színpadot. Pedig nem volt nála öngyújtó, és tényleg, a puszta kezével hozzányúlt, és felgyulladt. Nem is akart ilyen balhét, és mégis sikerült neki… Persze senki nem hitte el, hogy a keze által gyulladt ki a színpad. Ezért is csapták ki… Ismét felröhögött, amikor eszébe jutatta az eseményeket. Hogy lehet ilyen hülye? Hogy is gyújthatta volna fel a kezével azt a kibaszott színpadot? Jól van mindegy, ami megtörtént, az megtörtént. Elővette Nokia telefonját a zsebéből, és amikor ránézett a képernyőre, úgy gondolta, ideje lesz hazamenni. Még csak 16 éves, de alig várta, hogy betöltse a 18-at, és úgy elhúz innen a picsába, ahogy csak lehet…

Talán az ötödik lány volt a legnormálisabb, mármint kinézetre. Barna, váll alá érő haj. Semmi melír, vagy ellenkező színű haj, teljesen normális. Ő Los Angeles mellett lakott egy kisebb városban szüleivel és bátyjával, de bátyja 19. szülinapjára egy kis házat kapott a városban. A lánynak nem kellett sokáig győzködnie szüleit, hogy ő is költözzön be a testvérével együtt Los Angeles-be. Persze ezzel együtt iskolát is váltott… A lány éppen hazafelé ballagott egy haverjától, amikor belebotlott egy csapat részeg fiúba…
 - Hova sietsz, drága? – mondta az egyik a sok közül
 - Gyere velünk – mondta egy másik
A fiúk bekerítették a lányt, sehol nem bírt egérutat nyerni. Egyre közelebb mentek hozzá, fogdosták, taperolták… A lány ellenkezett, de hát egyedül volt, ellenben a többiekkel… Hirtelen megindult a lány keze, és hasba vágta az egyiket. Az öklendezni kezdett. Aztán minden csak úgy jött magától, az egyiket fejbe vágta, behúzott nekik, tökön rúgta őket, egyszóval, legyőzte mindegyiket egy pillanat alatt! Saját maga se tudta, hogy honnan jött ez a harcias önmaga, csak azt látta, hogy mindegyik a földön fekszik, viszont már ébredeztek, ezért jobbnak látta, ha gyorsan elfut onnan… Nem is félt tőlük, mintha tudta volna az első perctől fogva, hogy elintézi őket. Futás közben még mosolygott is. Büszke volt magára…