Az első nap az új iskolában. Ahogy ez a mondat jutott eszébe a pink lánynak, felfordult a gyomra. A konyhaasztalon üldögélt, a két pirítós kenyér és a pohár tea ugyanolyan érintetlenül volt előtte, ahogy már két órája. Anyja sürgött-forgott, azt se tudta, mit csináljon. A lány lepattant a konyhaasztalról, és bevonult a szobájába. Leült a tükör elé.
 - Nancy, - kiabált be anyja a konyhából – nem vagy éhes? – ez a mondat körülbelül ezerszer hallatszott már el, de a lány ezeregyedjére se adott választ. Lenövőbe készülő haját nézegette. Platina szőke haja volt, legalább is a feje közepéig, ami kb. tíz centi, onnantól kezdve rózsaszín a haja, egészen a háta közepéig, vagy még egy kicsit hosszabb. Oldalfrufruja is, kb. 5 centi volt szőke, aztán épp a szemöldökéig ért a rózsaszín. Ma egy lila felsőt vett fel, amiből kint volt köldöke. Egy egyszerű farmer nadrág volt rajta, valahogy nem erőltette meg magát… Kintről apja dudált egyet a fekete Volvo-val, erre a lány hirtelen felpattant, felszedte táskáját, nyomott anyja arcára egy puszit, és rohant az ajtón kifelé. Amikor kintről meglátta, hogy a tegnap elültetett kis csírázó virágból ma egy gyönyörű szép kék virág lett. Saját maga is csodálkozott rajta. Arra gondolt, hogy biztos csak képzelődik.

Az iskola felé vezető járdán egy alacsony, fekete hajú nő, és egy még alacsonyabb Emo lány sétált.
 - Annie, - mondta aggódva anyja – biztos nem akarod, hogy bemenjek veled? – A kis növésű leányzó sóhajtott egyet, majd sötét frufruját megigazította homlokán.
 - Anya, százszor megbeszéltük, hogy nem kell bejönnöd! Egyedül is betalálok. Meg különben is, egy középiskolában tök ciki, ha a szülők kísérgetnek… hagyj fel az aggódásoddal! Légyszi!
Az anya megértően sóhajtott, látván, megérti lánya kérelmét. Annie sűrű frufruját teljesen a szemébe söpörte.
 - Miért szereted, ha így a szemedbe lóg a hajad? – kérdezte az anya.
 - Mert így biztonságban érzem magam. – válaszolta gyorsan a lány. Egy rózsaszín póló volt rajta, amin egy halálfej volt, egy fekete csőnadrág, amit lila kendővel fogott meg, öv helyett. És, még egy fekete-fehér kockás sál a nyakában.
 - Nem értelek. – kezdett bele a prédikálásba az anya – Rövid ujjúba vagy, és mégis sálat veszel fel. Meg fog sülni a nyakad.
 - Én fázok. – válaszolta. Nem fázik, inkább csak ideges.
 - Na, és ebbe a fekete nadrágba sült csirke leszel. – Annie jobbnak látta, ha inkább nem folytatja.
 - Lehet, hogy igazad van. Majd átcserélem. - Örüljön csak az anyja, had higgye azt, hogy neki van igaza. Hirtelen hűvös fuvallat csapta meg a lányt, amibe beleborzongott.
 - Mi az? – kérdezte anyja
 - Azt hiszem, rossz hatással van rám a Los Angeles-i levegő. Azt hittem, itt sokkal melegebb lesz. Ahhoz képest, ma már nem tudom hanyadjára érzem ezt a hűvös szelet. Te nem fázol?
 - Kicsim, kb. 40 fok van, és egyáltalán nem mozog a levegő… Mit érzel te? – A lány elfehérült. Miért csak ő érzi ezt a hideget? Vagy felette van egy fekete viharfelhő?

Hihetetlen, hogy a platina szőke, hátközépig érő hajú lány már hajnali 4 óra óta fent van, és azóta a vízcsappal molyol. Az egész lány csupa víz volt, na, meg persze a fürdőszoba is.
 - Úristen, Melanie, mi van itt? – jött be unokatestvére, hogy segítsen neki, ám ekkor hirtelen elcsúszott a vizes csempén, neki ütközött szőke unokatestvérének, majd az is elesett.
 - Ööö… hát… én nem is tudom… Csak hozzáértem a csaphoz, az meg elkezdett priccelni, aztán most meg látod mi van…
 - Miért nem hívtál vízszerelőt? Vagy mit… - mondta a barna hajú.
 - Már hívtam, meg is szerelte, legalább is azt hitte, de azóta újra kitört a víz… Gyűlölöm a vizet! – a két lány esetlenül csúszkáltak a fürdőszobában. Melanie feltápászkodott, gondolta, valamivel befogja a csapot, de hozzá se kellett érnie, csak éppen tíz centire volt a csaptól a keze, mint amit elvarázsoltak, rögtön elállt. A két lány egymásra nézett, majd hangos nevetésbe törtek ki. Fogták a törlőrongyot, és gyorsan feltöröltek, aztán igyekeztek megszárítkozni.
 - Azt hiszem, Melanie, - kezdett bele a barna hajú – melletted sose fogok unatkozni. – ismét nevetni kezdtek. Milyen kár, hogy nem egy iskolába fognak járni. Töprengett Melanie. Unokatestvére, Carol valami vallásos iskolába jár. Biztos mindig megy az élet ott, ha a tavalyi évzáron valaki felgyújtotta a színpadot. Klassz lehet az olyan. Gondolta Melanie, de ő mégse akart olyan iskolába járni, ahol minden nap vagy ötször el kell mondani a Mi Atyánkat… Sajnos húgával se egy iskolába jár, mivel ő még csak általános iskolás. Gyorsan felkapta magára a ruháit. Egy farmer rövidnadrágot, ami alig volt tíz centi hosszúságú, és egy fehér ujjatlan toppot. Örült, hogy végre felveheti nyári cuccait is. New Yorkban sose tudott ilyen lenge ruhákban mászkálni. Gyönyörű, csillogó szőke haját felkötötte egy copfba, jó magasan. Egy fehér szandált vett fel cipő gyanánt, aminek épp hogy volt egy pici sarka. Ez az összeállítás tökéletes volt. Gyalog indult neki a nem éppen hosszúnak mondható útnak.

A vörös hajú lány kint feküdt a teraszon, a hintaszékben cigizett. Felfele nézett. Bambult. Azt se tudja, miért fajult el ennyire a dolog. Mikor még Barbie babákról álmodozott, és balerina akart lenni, sose gondolta volna, hogy egyszer ilyen világutáló hippi lesz. Mikor visszagondolt arra, hogy tizenegy éves korában, amikor nagyon összeveszett szüleivel, elment a jégkorcsolya pályára, hogy ott kitölthesse dühét. Ám amikor ment fel a jégre, hogy jégkorizhasson, megolvad alatta a jég, és pár perccel később a jégkorcsolyapályából uszoda lett. Mindenki kinevette, őt hibáztatta. A későbbiekről, meg inkább ne is beszéljünk.
 - Brianna, nem igaz hogy neked ezerszer kell elmondanom, hogy sipirc az iskolába? – kiabált ki egy anyjának nem nevezhető személyiség.
 - A rohadt életbe, még csak nyolc óra van, kilenckor csengetnek be! – Kiabált vissza a lány
 - Ne feleselj kislányom, mert a tenyerem nyomát megtalálhatod az arcodon! – lépett ki az ajtón az anyja, egyik kezében egy szennyes kosár, a másik kezét meg fenyegetően lánya felé lóbálta.

 - Üss meg! Üss meg, nem érdekelsz! De azért remélem, majd a börtönben néha eszedbe jutok, hogy miattam kerültél oda!
A lány nem várta meg, hogy válaszoljon az anyja, felpattant és kiugrott a kerítésen. Az annak támasztott biciklire felült, és gyorsan elhajtott onnan. Az arcához csapott hűs szellő sem tudta kímélni. Megint érezte. Érezte, hogy szinte felgyullad, annyira melege volt. Mindig így érezte magát, ha begurul valamin. A két éve kinőtt, piros Garfield-os pólót húzkodta magán, le-föl. Így legyezte hasát. Egy fekete buggyos nadrág volt még rajta, és egy kopott, rissz-rossz tornacsuka.

Barna, vállig érő haj. Barnás miniszoknya, kék, pántos top. Kék strandpapucs. Nem túl harsány, de nem is visszafogott. Ízléses. Szépítkezés közben ajtó nyikorgást hallott. Betörő! A francba! A lány egy percig se gondolkodott, hogy mit csináljon. Amikor érezte, hogy a betörő az ő szobájába nyit be, annak megfogta egyik kezét, majd a háta mögött a földre hajította. Két kezét hátra csavarta, két lábára rálépett. Így esélye se volt.
 - A francba, Leeloo, csak én vagyok! – rimánkodott bátyja lihegve. Amikor a lány meglátta, hogy csupán ő az, elsápadt. Gyorsan elengedte és segített neki felállni. – Mi a fene volt ez? Au, eltörted a bordám! – Leeloo megvakarta fejét, majd gyorsan belevágott egyet bátyja eltört bordájába, ami, hihetetlen, de helyre állt. – Hé, már nem is fáj… Ezt meg ho… - de nem hagyta, hogy kimondja.
 - Izé, elsősegély tanfolyam. Csak ne csinálj semmi hirtelen mozdulatot, kicsit pihenj. – még vágott hozzá egy erőltetett mosolyt, majd gyorsan elillant a szobából. Ahogy kiért az ajtón, érezte a jó meleget. Valami mégis megütötte a szemét. Mi a fene? Lábai előtt valami fehér, jégszerű izé volt. Mikor megérintette, meggyőződött róla, hogy ez tényleg jég. De hát hogy kerül ide? Meg ha itt is van, ebben a hőségben rég el kellett volna, hogy olvadjon! A lány nem értette a helyzetet, inkább elindult az iskolába. Sajnos csak gyalog…

Az iskola előtt nagy volt a nyüzsgés. Fiatalok százai rohamozták meg  Los Angeles leghíresebb középiskoláját. A főbejárati ajtó előtt hosszú járda húzott el a nagykapuig. Arra rá volt rakva egy „Parkolni a hátsóbejáratnál” tábla. Nancy Északról, Annie Délről, Melanie Keletről, Brianna Nyugatról, Leeloo pedig Észak-kelet felől közelítette meg az iskolát. Mind az öten ugyanabban az időpontban, pontosan 8:24-kor értek az iskolai főkapuhoz. Szinte körbeállták a kaput. Páran már be is mentek köztük. Nem tudták mire vélni a helyzetet. Egyszerre dobogott a szívük. Látták egymáson, hogy teljesen különböznek, mégis összeköti őket valami. Egy Emo, egy Punk, egy Pink, egy Barbie, egy Lightos. Mindannyian csodálkozva néztek egymásra, mintha ezer éve ismernék egymást… Láthatatlan vonalakkal össze lehetett volna kötni őket. Melanienak hirtelen bevillant az álma… Az álma, amikor öt lányt látott. Pontosan ők voltak azok… Még egy-két percig végig néztek egymáson, majd mintha villám csapott volna közéjük, Nancy kecsesen és magabiztosan elindult. Pink haja után mindannyian utánanéztek. Nancyt követte Brianna, aki már megunta a téblábolást. Utána ment Melanie, majd Leeloo illedelmesen maga elé terelte Annie-t.