Nancy kétségbeesetten egy felnőttet keresett. Hihetetlen, hogy ennyi diák között nem talál egyetlen tanárt sem. Végre, talált. Egy nő volt, egész jól öltözött. Közelebb ment hozzá. A nő épp egy félénk gyereket osztott.
 - Hányszor mondjam még el, hogy nem iszunk a WC-ből! Meg akarsz betegedni? – Nancy megdermedve nézte a nőt, és a kb. 17 éves srácot. – Te meg mit bámulsz? – förmedt rá a lányra a nő. Nancy hirtelen meg se bírt szólalni, de gyorsan jött a segítség.
 - Elnézést, Mrs. Stuch, azt hitte magára, hogy tanár. – A segítség neve Miss Lawrence volt. Kék melegítőnadrágban, és egy ahhoz illő felsőben volt. Jobb oldalán az iskola monogramja, alatta meg a neve.

 - Öö jónapot, Nancy Tigers vagyok, azt hiszem, szóltak már rólam… - mondta szerényen.
 - Igen, persze. Te vagy a pom-pom díva, ugye? – Nancy kicsit meg volt lepődve. Ha szóltak már róla, akkor tudniuk kéne, hogy pom-pomos, de akkor miért kérdezte meg? Mindegy, nem fog ezen morfondírozni. Félénken bólogatott. – Utolsó óra után edzenek, ha gondolod, kimehetsz a pályára és megnézheted őket. Sajnos az idei csapatunk kicsit silány, mert az összes tavalyi lányunk elballagott. Szóval, holnap lesz majd a meghallgatás a csarnokban, gondolom, nem lesz kérdés, hogy bevesznek. – Nancy ezt se tudta, hogy mit mondjon. Fura szokások… Hát, majd megbarátkozik velük.

Földrajz óra. Annie különösebben nem szeretett tanulni, viszont a földrajz volt az az óra, amin ő is meg tudott szólalni, és lehetőleg nem aludt el. Mikor elfoglalta a helyét, máris odament hozzá egy lány.
 - Szia, te vagy Annie, ugye? – kérdezte a lány. Elég egyszerűnek látszott, legalább is Annie-hez képest. Szőkésbarna, nyakig érő haj, egyenesen vágott frufru, pont olyan, mint az Annie-é, csak még annál is egyenesebb, és rövidebb. Egy narancssárga ingben volt, meg egy fehér farmerben. Miután Annie alaposan végigmérte a lányt, bólintott egyet. – Én Lilien vagyok! – nyújtotta a kezét, majd megrázta az Annie-ét. – Azt ugye tudod, hogy hihetetlenül népszerűek vagytok?
 - Aha… - Annie-nek fogalma sem volt, hogy miről beszélt a lány, és hogy miért többes számban beszélt róla, hiszen ő nem hatökör. Nem is nagyon izgatta, a legcsekélyebb kívánsága sem volt, hogy barátokat szerezzen. Inkább csak túl akart esni ezen a napon. Majd, talán holnap több gondot fordít a barátkozásra… Lilien egészen becsengetésig szórakoztatta Annie-t, bár nem nagyon figyelt rá. Csak néha egy-egy szót csípett el a lány csacsogásából.

 - Úgy hallottam, hogy van egy bátyád is. – Ez volt az egyetlen értelmes, amit eddig mondott Lilien.
 - Igen, Samnek hívják, csak ő most végzős. – válaszolt Annie.
 - És eszméletlen jó pasi! – fejezte be a jellemzést Lilien. Annie erre nem tudott válaszolni. Biztos, gondolta. Nem nagyon érdeklik azok a dolgok, amik a testvérével történnek. Nem igazán jönnek ki egymással.

Melanie örült, amikor végre megtalálta a matek termet. Kipakolt a táskájából, és nézelődött. Hirtelen egy vaku fénye szakította félbe a gondolkodásban.
 - Ne haragudj, véletlenül megnyomtam… - mondta egy srác fél mosollyal, fényképezőgéppel a kezében. Melanie nagyot nézett. Véletlenül? Majd hirtelen, mintha meghallotta volna a fiú gondolatait.
 - Aha. – mondta Melanie, majd ügyet sem vetve a fiúra, előre fordult a padban. Tudta, hogy a fiú direkt fényképezte le őt.
 - Csinálhatnék rólad egy közelebbi képet is? – kérdezte kacér mosollyal a fiú, fényképezőjét majd hogy nem beledugta Melanie képébe, majd a lány lassan, kecsesen felé fordult.
 - Elég perverz lehetsz, ha meztelenül akarsz látni, és belenyomod a kis gépedet a dekoltázsomba. Menjél tovább, nálam nem érsz el ezzel semmit.
A fiú kicsit megszeppent, majd vágott egy finnyás képet, és tovább állt. Melanie megnyugodott, és örült, hogy nem engedett a fiúnak. Örült, hogy egy jó ideje érzi, hogy a körülötte levő emberek mit gondolnak.
 - Ti jártok? – jött oda egy lány Melaniehoz. Mellkasáig érő éjfekete haját hátradobta, és sugárzott egy gyilkos pillantást. Ölbe tett kézzel méregette az újonc leányzót. – Szóval? – Melanie érezte, hogy a vadóc fekete lány nem élvezi a társaságát. Úgy érezte magát, mint egy szőke Barbie baba, akinek mindene megvan, még fiú rajongói is vannak. Tudta, hogy a lánynak tetszik az előbbi fiú, ezért meg akarta nyugtatni.
 - Nem, egyáltalán nem. – kicsit hülyén sikerült a válasz, gondolta, de meg akarta győzni a lányt, hogy semmi közük egymáshoz a fiúval.
 - De azért bejön, nem? – a fekete hajú lány kezdett engedni, elmosolyodott, és leguggolt Melanie mellé.
 - Öö… Nem. Ha tetszene a gyerek, nem ráztam volna le. Túl rámenős. – Melanie mindenképpen azt akarta, hogy a fekete hajú lány szeresse őt, és hogy meggyőződjön róla, hogy neki aztán nem tetszik az ilyen stílus.
Egészen becsengetésig beszélgettek, és mint kiderült, Amynek hívják a fekete hajú lányt.

Briannának is földrajz órája volt, mint Annienek. Sokszor egymásra néztek, és méregették egymást, bár Annie elég bátortalan volt ehhez. A tűzpiros hajú lány úgy érezte, hogy ezer éve ismeri a lányt. Mégis, sose barátkozna egy EmoGirllel. Előbb lenne Rocker, minthogy Emoval hozza össze a sors. Mégis, ne értse félre senki, de különös vonzalmat érzett a lány iránt. Mintha mindenki azt akarná, hogy ők jó barátok legyenek.
 - Tényleg kirúgtak a másik sulidból? – jött oda kettő nevetgélő fiú Briannához.
 - Nincsen semmi közötök hozzá! – Válaszolta morcosan. A két fiú megdermedt. Miért válaszolt ilyen gorombán? Ők kedvesen kérdezték.
 - Jó csaj vagy, jól nézel ki, nem bírjuk elképzelni rólad, hogy kirúgtak. Eddig a pillanatig… - mondta a helyesebb fiú.
 - Rohadtul nem tud érdekelni, hogy mit tudtok és mit nem elképzelni rólam, rohadtul nem érdekel, hogy jó csaj vagyok-e vagy sem, szóval menjetek a picsába, oké? – a két fiú megdöbbent a lány modorán. De, mielőtt még balhé tört volna ki, elmentek onnan. Brianna azon kapta magát, hogy a kis Emoval egymásra mosolyognak. Igen, Brianna mosolyog. Amit már jó ideje nem csinált.

Leeloo Thomasnak testnevelés órája volt, akárcsak a rózsaszín hajú Nancynek is. Leeloo a tornasor elejére került, Nancy pedig egy lány híján mellé. A barna hajú lány sokszor nézte a rózsaszínt, ám az mereven a tanárt figyelte egész végig.
 - Jól van, fiúk, lányok, akkor bemelegítünk pár kör futással a kinti pályán, aztán lemérjük a 200 métert. – nagyjából ennyit értett Leeloo miss Lawrence, apró termetű tesitanár szavaiból.
A kinti futópálya hatalmasnak bizonyult. Nem mintha sokkal nagyobb lenne bármelyik másik iskoláénál, de öt kör lefutásához Leeloo soknak tartotta.
Szeretek futni. Imádok futni. Szeretek futni. Imádok futni. – hazudta magának a lány, miközben valahol hátul kullogott a többi lassú lány között. Közben azt vette észre, hogy a rózsaszín hajú lány megelőzte. Ez meg honnan keveredett ide? Gondolta, hiszen mikor elindultak, már elé került. Akkor egy körrel lehaladta volna őt ez a pici lányka, akinek az esze is rózsaszín? Vagy mégsem? Egy-két perc múlva Leeloot megint megelőzte Nancy. Ez hihetetlen. Hogy fut ilyen gyorsan? Szinte megőrjítette Leeloot, hogy a nádszálvékony, kecses lány két körrel lehaladta őt. Azon kapta magát, hogy a rózsaszín lány az erős, izmos, kigyúrt fiúkat is megelőzte. Ő meg, itt fut hátul, az elhízott, kövér lányokkal. Nancy megint megelőzte őket. Leeloo úgy érezte, bele kellene húznia. Ebben rossz eredményben persze az időjárás is szerepet kapott. Iszonyatos meleg volt, futásra egyáltalán nem alkalmas az idő. De hát a másik lányra miért nem hat a meleg? Leeloo két tenyerével megdörzsölte verejtéktől gyöngyözött homlokát. Isteni volt. Mintha jeget szorongatott volna a kezében. Átmosta egész arcát a hideg kezével, sőt még a teste egyes részeit is futás közben. Mint aki energiaitalt ivott, Leeloo úgy megiramodott, hogy bár Nancyt és az izompacsirta fiúkat nem, de a többi lányt megelőzte. Így lett Leeloo lányok közül a második. Az elsőt, gondolom nem kell mondani. Nancy lett az, aki sokkal de sokkal előbb beért mindenkinél. Miss Lawrence meg is dicsérte a lányt, de azért Leeloot is, amiért így belehúzott.

Végre vége négy órának. Mindannyian túlélték. Minden diák a folyosón tolongott, igyekeztek kijutni az udvarra. Hiszen van még kettő, vagy három órája mindenkinek. Melanie végre kijutott szerencsésen. Leült egy padra, és szét nézett. Bár elég sok fa volt az udvaron, volt egy kis tisztás, ahol pár lány elfeküdt egy pokrócon, és süttették magukat. Pár focista fiú baromkodott egymással. Ő persze az egyik fa alatti árnyékba ült. Ahogy elnézelődött, nem volt nehéz kiszúrni a rózsaszín hajú lányt. Egy csomó lánnyal körbevéve sétálgatott, ide-oda, össze-vissza. Hát, ő könnyen beilleszkedett. Már is van egy csomó barátja, rajongója, csodálója. Jó neki, gondolta. De, vajon mit gondolnak róla igazából? Melanie, bár kb. 100 méterre voltak tőle, tisztán értette fejében, hogy miről beszélgetnek. Mi másról is? A pasikról… Az a sok lány mind a jó pasikat mutatgatta Nancynek. De Nancyt csak egy érdekelt. Az a bizonyos fiú az udvar másik végében üldögélt, egyedül. Ő is új. – Állapította meg Melanie. Füzeteit lapozgatta, és erősen tanult. Milyen szerény. És még jó tanuló is. Nem csoda, hogy Nancynek ennyire bejön. Szegény fiút nyílván idegesítette a sok vihorászó lány körülötte, ezért áttért egy másik padra. Beképzelt libák. – gondolta a fiú magában, amit persze Melanie hallott. Elnevette magát. Bár Melanie egyedül üldögélt, mégis jót elszórakozott diáktárasai gondolatával. Ott volt a vörös hajú lány is. Morcosan neki dőlt egy fának, egyik lábát fiúsan feltámasztotta. Azon gondolkozott, hogy mikor jut ki ebből a börtönből. Milyen igaza van, gondolta Melanie. Aztán meglátta Leeloot, egy lánnyal beszélgetett. Arról, hogy tesi órán a rózsaszín hajú lány milyen gyorsan futott. Aztán meglátta az Emo lányt is. A lépcsőn üldögélt. Térdeit felhúzta, azt átkarolta, fejét ráfektette. Közben egy barna hajú, frufrus lány beszélt hozzá, hogy a rózsaszín hajú lány rászállt a bátyjára. Á, szóval a stréber-édes fiú az Emo lány bátyja. Viszont a lány azon gondolkodott, hogy miért ilyen fecsegős, soha be nem álló szájú lány szállta meg őt? Egyáltalán nem illenek össze.  Annie az olyanokat szereti, akikkel nem kell mindig mindent megbeszélni. Inkább csendben maradnak. Melanie pedig le volt törve. Csak ő van egyedül. Mindenkinek ott van valaki. Csak neki nincs. Már éppen pakolt, hogy majd odamegy a piros hajú, morcogós lányhoz, amikor oda ért hozzá Amy.
 - Halihó! – köszöntötte vidáman. – Képzeld, Jake lefényképezte a rózsaszín hajú lányt is. Hihetetlen ez a srác. Eddig is gyűlöltem a pom-pom lányokat, de most már még jobban. Melanie ki akarta deríteni, hogy Amy miért gyűlöli a pom-pom lányokat, de az bezárkózott. Mintha tudta volna, hogy a gondolataiban akar olvasni. Nem gondolt erre, sőt, inkább elfojtotta az egész témát. De miért?